Az aranyhörcsög

Aranyhörcsög: a gombszemű kedvenc

Milyen állat a szíriai aranyhörcsög?

Az aranyhörcsög (Mesocricetus auratus) bársonyosan puha bundájával, nagy fekete cipőgombszemeivel és kedves viselkedésével méltán került hazánkban a legkedveltebb kisemlős első dobogós helyére az aranyhörcsög - pontosabban a szíriai aranyhörcsög.

Ezt az apró rágcsálót alig 100 éve fedezték fel a hobbiállattartók. Ez alatt a rövid idő alatt az eredetileg sárgásbarna, félénk állatka - gyors szaporodásának és a tenyésztők szorgalmának köszönhetően - színezetben és szőrzete minőségében is olyan változatosságot hozott létre, amit kevés más háziasított állat esetében mondhatunk el.

Milyen az egészséges aranyhörcsög?

A kifejlett állatka hossza körülbelül 16-18 cm, súlya 8 dkg. Fülei kerekdedek, farka ugyan látszik, de rövid, feltűnően fejlett bajuszkái ébrenlétekor örökös mozgásban vannak. Az aranyhörcsög szinte minden állatkereskedésben beszerezhető. Az egészséges példányok szeme tisztán csillog, prémjük puha, selymes tapintású.

Hol lakjon a hörcsög?

Az aranyhörcsög elhelyezésére tökéletesen megfelel egy kisebb terrárium amelynek aljára két ujjnyi vastagon faforgácsot (esetleg szalmát, száraz füvet, száraz faleveleket, pelyvát, töreket stb.) terítünk. Ha egy maréknyi szénát is adunk neki, igen gyors ütemben takaros fészket épít belőle magának, amiben jókat tud aludni.

Ha nincs kéznél megfelelő terrárium és nem áll módunkban újat beszerezni, hörcsögtartásra megfelel egy műanyag edény vagy nagyobb öblösüveg is, ha peremmagassága legalább 30 cm (hogy ne tudjon az állatka kikapaszkodni belőle). Műanyag virágosládát is alkalmassá lehet tenni hörcsögtartásra, ha tetejére kisebb lyukbőségű (6-8 mm) dróthálót szerelünk.

Ha magányosan tartjuk az állatkát - és kellően fiatal példányhoz jutottunk - hamar kezessé válik. Mielőtt megfognánk, mindig óvatosan érintsük meg, simítsuk végig, mert érzékeny, ijedős természete miatt esetleg önkéntelen védekező reflexe következtében megharaphatja kezünket. Fogai különösen élesek! A többszöri óvatos végigsimítás után óvatosan fogjuk markunkba, nehogy kiugorjon kezünkből és leestében megüsse magát. Tapasztalatom szerint a rendszeresen kézbe fogott egyedek jól tűrik a simogatást, dögönyészést, a vakargatást. De azért az ujjunkat ne próbáljuk a szájába dugni!

Mivel etessük az aranyhörcsögöt?

A kapott eleséget azonnal, nagy buzgalommal odahordja az egyik - általa kiválasztott - sarokba és elraktározza. Ha megéhezik, odamegy enni. Az éléskamrájában felgyülemlett tartalékból azonnal következtethetünk rá, nem adunk-e neki túl sokat egyszerre? Az adagot mindig ennek megfelelően kell méretezni.

Elesége megegyezik a tengerimalacnál leírtakkal azzal a kiegészítéssel, hogy a növényi eredetű táplálékon kívül ez az állatka esetenként szívesen elfogyasztja a sajtdarabkát, tehéntúró-golyócskát, de még az eleven szöcskét is!

A hörcsög gondozása

Feltűnően tiszta állat! Bundája mindig ápolt, mindig ugyanabban a sarokban végzi a dolgát, ezért a naponta történő takarításkor elegendő ebből a sarokból eltávolítani az almot, és csak ide kell friss almot tenni. Ugyanez a takarékosság jellemzi az étkezése tekintetében is!

A hörcsög éjszakai állat, ezért lehetőleg ne nagyon zaklassuk, ha napközben alszik. Az állatkát ne napoztassuk, mert - különösen a nyári melegek idején - mire észbe kapnánk, már végez is vele a hőguta! Nem bírja a meleget.

Az állatka jól tűri a magányt! Noha a fiatalok szívesen alszanak egy rakáson, játszanak egymással kismacska módjára, az ivarérett (szaporodóképes) példányok a természetben is magányosan élnek, és csak a párzás idején érintkeznek fajtársaikkal. Ez a szokásuk megnehezíti a kifejlett példányok szűk helyen való együtt-tartását, mert - különösen a hímek - lépten-nyomon összeverekednek, és ezek a verekedések sokszor életre-halálra mennek! Ezt a gondot fokozza gyors fejlődésük, ugyanis már két hónapos korukban ivaréretté válnak! Az aranyhörcsög élete mindössze 2-3 év, tehát már beszerzésekor is kalkuláljuk be, hogy sokáig nem élvezhetjük kedvencünk társaságát.

Szaporítása

Ha mégis megkockáztatjuk szaporításukat, akkor se tartsuk együtt a nőstényt a hímmel! Pároztatás céljából mindig a nőstényt helyezzük a hímhez, mert az ivarzás jeleit - az állatka aprósága miatt - nehezen lehet észlelni, és ha a nem ivarzó nőstényhez helyezzük be a hímet, pillanatokon belül ádázul összeverekednek, és szélsőséges esetben a nőstény meg is öli a hímet!

A hímhez behelyezett nőstényt addig hagyjuk a hímnél, amíg szemmel láthatólag bekövetkezik a párzás, vagy ha nem látjuk az aktust, legfeljebb egy hétig! Ugyanis az aranyhörcsög vemhességi ideje alig két hét! Ha az anyát a hímnél felejtjük - és közben még nem ölték meg egymást -, a hím jóízűen befalja az újszülötteket! De ugyanezt teszi az anya is, ha a szüléskor és azt követően nem adtunk neki elegendő zöldeleséget!

A fiatalok a születéskor csupaszok, magatehetetlenek, szemrésük zárva van. Ennek ellenére fogazatuk azonnal növekedni kezd és már egynapos korukban is kezdik rágcsálni az anya által fészkükbe hordott eleséget! Háromnapos korukban - rendkívül fejlett szaglásuknak köszönhetően - már kimászkálnak dolguk végzésére a megfelelő sarokba, onnan pedig visszaevickélnek a fészekbe!

Körülbelül 10-12 napos korukban nyílik ki a szemük. Közben szőrzetük is szépen fejlődik, olyannyira, hogy 3 hetesen nyugodtan el lehet őket választani az anyjuktól, még akkor is, ha a fészekalj 8-10 kölyökből áll. Ilyenkor akár az anyát emeljük ki a kölykök közül, akár a kölyköket helyezzük másik tárolóba, hagyjuk az anyát néhány hétig pihenni. A kölyöknevelés erősen megviseli a szervezetét, amelynek következtében alaposan lesoványodhat. Csak akkor próbáljuk ismét bepároztatni, ha megfelelő kondícióját már visszanyerte.

Forrás: http://haziallat.hu

A kisállattartásról

Ma már egész iparág épült a lakásban tartható díszállatok igényeinek, és gazdáik egyre komolyabb elvárásainak kiszolgálására. E kistestű társállatok helyét házilag is könnyen kialakíthatjuk, de készen is megvásárolhatunk bármit, ami tartásukhoz szükséges.

Legyen szó ízeltlábúról, kétéltűről, hüllőről, halról, madárról, vagy kisemlősről: ma már szinte minden beszerezhető. Kisállatunkban azonban akkor leljük majd igazán örömünket, ha ő is elégedett életkörülményeivel, erről pedig a gazdának kell gondoskodnia. Lapunk hasábjain az akváriumi halak tartásáról már többször is írtunk, most a kalitkalakó madarak és a terráriumlakó többiek kerülnek sorra.

Madarak: a látvány mellé hanghatások is járnak

Díszállat kereskedésekben mindig kapható néhány papagájfaj (hullámos, nimfa), zebrapintyek, ám ha tenyésztőhöz fordulunk, akkor sokkal nagyobb választékból válogathatunk. Feltétlenül utána kell nézni a madár igényeinek, mert nem igaz az a feltevés, hogy a kis testűeknek elegendő a kis kalitka, míg a nagy testűeknek nagy lakhelyet kell biztosítanunk! Vannak kistermetű mozgékony fajok (pintyek, kanárik), és nagytestű lustábbak is. Ilyenek például a hazánkban elég méltatlanul háttérbe szoruló kacagó gerlék. E kedves állatok nagyon könnyen szelídíthetők, és 15-18 éves maximális életkorukkal igazi családtaggá válhatnak a rövidebb életkort megélő fajokhoz képest.
A madarak többsége könnyen megszelídíthető, így nem csak hangjukban, látványukban gyönyörködhetünk, hanem barátságos viselkedésükkel is örömet szerezhetnek gondozóiknak.
A lakhelyül szolgáló kalitka kiválasztásánál ne a számunkra tetsző díszes, formás eszközöket válasszuk, hanem az álló, vagy fekvő téglatest formájúakat: ezek a madarak igényeinek jobban megfelelnek.
Lakásunkba madárröpdét egyszerűen, házilag is készíthetünk, nem szükséges feltétlenül a több tízezer forintos termékeket választanunk. Egy alkalmas sarkot kiválasztva egyszerűen szereljünk fel tiplikkel OSB lapokat, vagy gyalult deszkákat a falra olyan magasságban és szélességben, mely kiadja a madárröpde két hátsó oldalának méretét. Az OSB lapokat, deszkákat lazúrokkal olyan színűre festhetjük, hogy jól illeszkedjen a többi bútor színéhez. A lazúrok előnye, hogy a színezés alól a famintázat áttűnik, így természetesebb hatású, mint a teljesen fedő festékek alkalmazása.
Előre léckeretre erősített dróthálóból, vagy drótrácsból készítsük el a frontoldalt. Erre már csak egy ajtó kell, ami a dróthálós oldal méretétől függően lehet kisebb, vagy megoldható úgy is, hogy az egész drótos oldal ajtóként nyitható legyen. A röpde háromszög alakú alját és tetejét egyaránt rácsozhatjuk vagy deszkázhatjuk. Miután elkészült háromszög alapú röpdénk már csak ülő-rudakkal kell berendeznünk. E röpdetípusnak előnye, hogy két oldalát a lakás két sarokban záródó fala biztosítja, így a stabilitása adott.
A madarak beszerzése előtt ismerjük meg igényeiket. A tenyésztőktől apró, ám annál praktikusabb tanácsokat is kaphatunk. A papagájfélék például kibontják a magvakat mielőtt megeszik, így a héjakkal elég nagy rendetlenséget tudnak okozni. Megoldás: ha az etetőtáljukat a földön helyezzük el, nem a magasban, így kevésbé tudják szórni a héjakat.
A szobai tartásra alkalmas kistestű galambokhoz (gyámántgalamb stb.) sem árt használati utasítás, ezek ugyanis előbb szétszórják az eleségüket, csak utána csipegetik fel. A megoldás egy olyan etetőtál, amelybe nyakig be kell dugnia a fejét a madárnak, így nem tud benne kaparni, és a csőrével sem szórja a magokat.
Az itatótál is fontos. A galambfélék például szívják a vizet, így olyan mély edényre van szükségük, amibe tövig belefér a csőrük. A lényeg tehát: ahány madár annyiféle igényt kell teljesítenünk a kalitka vagy röpde berendezésétől kezdve a magkeverékek összeállításáig.
Számítsunk arra is, hogy a madarak tisztántartása sok időt igényel. Főleg a hosszan elhúzódó tollváltási időszakok szokták a háziasszonyok tűrőképességét megterhelni.

Terrárium: rovaroktól a rágcsálókig

A terrárium sokféle állatfaj lakhelyéül szolgálhat. Tarthatunk benne ízeltlábút (például madárpókot), hüllőket (kígyókat, teknősöket), kétéltűeket (békákat), vagy emlősöket: aranyhörcsögöt, tengerimalacot, törpenyulat, hogy csak a legismertebbeket említsük.
Azoknak az állatoknak, melyeknek eredeti élőhelyükből adódóan vízfelületre is szükségük van, azoknak a terráriuma mindenképp üvegből vagy műanyagból készüljön. A száraz tartást kedvelők ketrece azonban fából is készülhet, akár egy kiselejtezett, de felújított fiókból, amelynek a tetejére nyitható vagy ajtóval ellátott rácsot erősítünk.
A nagy választékban kapható, lakásban tartható díszállatokból ki-ki habitusának, ízlésének és idejének megfelelően választhat. A kígyók között például vannak olyanok, amelyek hetente mindössze egy-két órányi időt igényelnek gazdájuktól, hiszen nagyon ritkán kell etetni, takarítani őket.
Ezzel szemben a kisrágcsálók például, naponta igénylik gazdájuk szeretetét, hacsak fél órára is. Lényeges szempont az állat kiválasztásánál, hogy mennyi időt tudunk gondozására szánni, és az is, hogy menyi plusztakarítást vagyunk hajlandók elvállalni kedvükért.
A terráriumok berendezésénél saját lakberendező képességeinkre is hagyatkozhatunk. A terráriumba ízlésünk (és a leendő terráriumlakó ízlése) szerint berakhatunk díszes köveket, faágakat, amelyek az állatok búvóhelyéül szolgálhatnak majd. Növényeket is betelepíthetünk: bár ha egyszerűen virágcseréppel helyezzük be ezeket, akkor kicsi az esély arra, hogy állataink nem táplálékot fognak látni a díszítő céllal betett növényekben.
A növényeket egyszerűen megvédhetjük állatainktól, ha beragasztott üveglapokkal bekerítjük a számukra fenntartott helyet, így az állatok nem férnek hozzájuk, de háttérként díszítik a terráriumot.
Az állatokkal egy térbe nagyon élethű műnövényeket is tehetünk, amelyek könnyen tisztíthatók és nem esnek a falánk terráriumlakók áldozatául – csak ezek mégsem túl természetesek.

Nzr

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesterben:
http://www.ezermester.hu/articles/article.php?getarticle=319

Sziriai aranyhörcsög

Az aranyhörcsög (Mesocricetus auratus) bársonyosan puha bundájával, nagy fekete cipőgombszemeivel és kedves viselkedésével méltán került hazánkban a legkedveltebb kisemlős első dobogós helyére az aranyhörcsög - pontosabban a szíriai aranyhörcsög.

Ezt az apró rágcsálót alig 100 éve fedezték fel a hobbiállattartók. Ez alatt a rövid idő alatt az eredetileg sárgásbarna, félénk állatka - gyors szaporodásának és a tenyésztők szorgalmának köszönhetően - színezetben és szőrzete minőségében is olyan változatosságot hozott létre, amit kevés más háziasított állat esetében mondhatunk el.

Milyen az egészséges aranyhörcsög?

A kifejlett állatka hossza körülbelül 16-18 cm, súlya 8 dkg. Fülei kerekdedek, farka ugyan látszik, de rövid, feltűnően fejlett bajuszkái ébrenlétekor örökös mozgásban vannak. Az aranyhörcsög szinte minden állatkereskedésben beszerezhető. Az egészséges példányok szeme tisztán csillog, prémjük puha, selymes tapintású.

Hol lakjon a hörcsög?

Az aranyhörcsög elhelyezésére tökéletesen megfelel egy kisebb terrárium amelynek aljára két ujjnyi vastagon faforgácsot (esetleg szalmát, száraz füvet, száraz faleveleket, pelyvát, töreket stb.) terítünk. Ha egy maréknyi szénát is adunk neki, igen gyors ütemben takaros fészket épít belőle magának, amiben jókat tud aludni.

Ha nincs kéznél megfelelő terrárium és nem áll módunkban újat beszerezni, hörcsögtartásra megfelel egy műanyag edény vagy nagyobb öblösüveg is, ha peremmagassága legalább 30 cm (hogy ne tudjon az állatka kikapaszkodni belőle). Műanyag virágosládát is alkalmassá lehet tenni hörcsögtartásra, ha tetejére kisebb lyukbőségű (6-8 mm) dróthálót szerelünk.

Ha magányosan tartjuk az állatkát - és kellően fiatal példányhoz jutottunk - hamar kezessé válik. Mielőtt megfognánk, mindig óvatosan érintsük meg, simítsuk végig, mert érzékeny, ijedős természete miatt esetleg önkéntelen védekező reflexe következtében megharaphatja kezünket. Fogai különösen élesek! A többszöri óvatos végigsimítás után óvatosan fogjuk markunkba, nehogy kiugorjon kezünkből és leestében megüsse magát. Tapasztalatom szerint a rendszeresen kézbe fogott egyedek jól tűrik a simogatást, dögönyészést, a vakargatást. De azért az ujjunkat ne próbáljuk a szájába dugni!

Mivel etessük az aranyhörcsögöt?

A kapott eleséget azonnal, nagy buzgalommal odahordja az egyik - általa kiválasztott - sarokba és elraktározza. Ha megéhezik, odamegy enni. Az éléskamrájában felgyülemlett tartalékból azonnal következtethetünk rá, nem adunk-e neki túl sokat egyszerre? Az adagot mindig ennek megfelelően kell méretezni.

Elesége megegyezik a tengerimalacnál leírtakkal azzal a kiegészítéssel, hogy a növényi eredetű táplálékon kívül ez az állatka esetenként szívesen elfogyasztja a sajtdarabkát, tehéntúró-golyócskát, de még az eleven szöcskét is!

A hörcsög gondozása

Feltűnően tiszta állat! Bundája mindig ápolt, mindig ugyanabban a sarokban végzi a dolgát, ezért a naponta történő takarításkor elegendő ebből a sarokból eltávolítani az almot, és csak ide kell friss almot tenni. Ugyanez a takarékosság jellemzi az étkezése tekintetében is!

A hörcsög éjszakai állat, ezért lehetőleg ne nagyon zaklassuk, ha napközben alszik. Az állatkát ne napoztassuk, mert - különösen a nyári melegek idején - mire észbe kapnánk, már végez is vele a hőguta! Nem bírja a meleget.

Az állatka jól tűri a magányt! Noha a fiatalok szívesen alszanak egy rakáson, játszanak egymással kismacska módjára, az ivarérett (szaporodóképes) példányok a természetben is magányosan élnek, és csak a párzás idején érintkeznek fajtársaikkal. Ez a szokásuk megnehezíti a kifejlett példányok szűk helyen való együtt-tartását, mert - különösen a hímek - lépten-nyomon összeverekednek, és ezek a verekedések sokszor életre-halálra mennek! Ezt a gondot fokozza gyors fejlődésük, ugyanis már két hónapos korukban ivaréretté válnak! Az aranyhörcsög élete mindössze 2-3 év, tehát már beszerzésekor is kalkuláljuk be, hogy sokáig nem élvezhetjük kedvencünk társaságát.

Szaporítása

Ha mégis megkockáztatjuk szaporításukat, akkor se tartsuk együtt a nőstényt a hímmel! Pároztatás céljából mindig a nőstényt helyezzük a hímhez, mert az ivarzás jeleit - az állatka aprósága miatt - nehezen lehet észlelni, és ha a nem ivarzó nőstényhez helyezzük be a hímet, pillanatokon belül ádázul összeverekednek, és szélsőséges esetben a nőstény meg is öli a hímet!

A hímhez behelyezett nőstényt addig hagyjuk a hímnél, amíg szemmel láthatólag bekövetkezik a párzás, vagy ha nem látjuk az aktust, legfeljebb egy hétig! Ugyanis az aranyhörcsög vemhességi ideje alig két hét! Ha az anyát a hímnél felejtjük - és közben még nem ölték meg egymást -, a hím jóízűen befalja az újszülötteket! De ugyanezt teszi az anya is, ha a szüléskor és azt követően nem adtunk neki elegendő zöldeleséget!

A fiatalok a születéskor csupaszok, magatehetetlenek, szemrésük zárva van. Ennek ellenére fogazatuk azonnal növekedni kezd és már egynapos korukban is kezdik rágcsálni az anya által fészkükbe hordott eleséget! Háromnapos korukban - rendkívül fejlett szaglásuknak köszönhetően - már kimászkálnak dolguk végzésére a megfelelő sarokba, onnan pedig visszaevickélnek a fészekbe!

Körülbelül 10-12 napos korukban nyílik ki a szemük. Közben szőrzetük is szépen fejlődik, olyannyira, hogy 3 hetesen nyugodtan el lehet őket választani az anyjuktól, még akkor is, ha a fészekalj 8-10 kölyökből áll. Ilyenkor akár az anyát emeljük ki a kölykök közül, akár a kölyköket helyezzük másik tárolóba, hagyjuk az anyát néhány hétig pihenni. A kölyöknevelés erősen megviseli a szervezetét, amelynek következtében alaposan lesoványodhat. Csak akkor próbáljuk ismét bepároztatni, ha megfelelő kondícióját már visszanyerte.

Latin név: Mesocricetus auratus
Angol elnevezés: Syrian hamster
Német elnevezés: Syrischer Goldhamster

Törpehörcsögök

A kínai törpehörcsög legismertebb változata a Pöttyös, bár néhány helyen fehér színű egyedeket is tenyésztenek. A vadon élő példányok színezete barna, hátukon sötét színű sáv fut végig, mely élesen elüt világos fehéres színű hasaljuktól. A hímek herezacskói feltűnőek. A Phodopus fajok többszínű változatokban léteznek, ez főleg a Campbell-törpehörcsögre (Phodopus campbelli) jellemző. Ezeknek az apró méretükről könnyen felismerhető hörcsögöknek alapszíne fakó szürkésbarna. Hátukon sötétebb csík húzódik. Az Argente formákban az eredeti színek halványabb, sárgásabb árnyalatúra hígulnak. A szemek rózsaszínűek, a hátcsík szürkés. Szintén népszerű az Albínó változat, melynek bundája teljesen fehér, szemei pirosak, fülei rózsaszínűek. Első ránézésre hasonlónak tűnhet a Világos Platina is, mely ugyan fehéres színű, de szemei feketék. A sötétebb Platina változat sötét szőrszálai fehér végűek, így egészében valóban a névadó értékes fémre emlékeztet. Az egyéb színváltozatok között megemlíthetjük a Feketét és a kékesszürke Opált is. Ezeknek a színeknek mintás, úgynevezett tarka változati is léteznek. Csakúgy, mint a szíriai aranyhörcsög esetében, itt is sikerült Szatén mutációt létrehozni. A Capbell-törpehörcsög közeli rokona a dzsungáriai törpehörcsög (Phodopus sungorus). Testalakja kevésbé kerekded, pofája is valamivel hosszabb, más tulajdonságaiban rokonával megegyezik, például farka nagyon rövid, lábfejeit pedig szőr borítja. Nyári, szürkésbarna bundáját a tél közeledtével fehérre cseréli, így kiválóan álcázza magát havas környezetben. Sötét hátcsíkja azonban továbbra is megmarad, csak egy kicsit elhalványodik. Ennek a fajnak 1988-ban Nagy-Britanniában jelent meg az első színváltozata, a Zafír. Ezeken a példányokon kékesszürke színezet és az eredetileg fekete hátcsík kékbe fordulása figyelhető meg. A Gyöngy, ez a ma még viszonylag ritka változat, egy mutáció eredményeképpen fekete végű fehér szőrszálakkal bír. Bár rendkívül tetszetős küllemű, nagyon kevesek ismerik. A Mongóliából származó Roborovski-törpehörcsögöt (Phodopus roborovskii) ideges természetének köszönhetően nem igazán népszerű. Ennek a fajnak hátoldala aranybarna, hasoldala fehér, hátcsíkja hiányzik. Bundája rendkívül puha és valamivel hosszabb, mit a többi hörcsög fajé. Puhasága miatt kissé borzasnak tűnhet, ez azonban semmiképpen sem rossz egészségi állapot jele.   

Roborovski-törpehörcsög. Ezeket a gyors mozgású, apró termetű rágcsálókat sokkal nehezebb megfogni, mint a szíriai aranyhörcsög példányait. Színváltozatai még nem ismertek ennek a fajnak.

T.A.

Fehér aranyhörcsög

Három fehér színű változat létezik, melynek pigmentáltságuk mértékben különböznek. Az Albínó szemei és fülei rózsaszínűek, a Sötétfülű Fehérek (melyet megtévesztően Feketefülű Albínónak is hívnak) csak a három hónapnál idősebb egyedeken kialakuló sötét fülszínről ismerhetők fel, az ennél fiatalabb egyedek ugyanúgy néznek ki, mint az Albínó példányok. A Feketeszemű Fehéret szemszíne különbözetei meg, fülei azonban rózsaszínűek. A Törtfehér szintén népszerű színváltozat. A törtfehér színű állatok bundájában nem lehetnek fehér színű szőrök, a szőrzetnek egyöntetűnek kell lennie. Az egyes egyedek árnyalata azonban különböző, a sötét barackszínű példányokon például egészen mély árnyalatok kívánatosak. A Rubinszemű Törtfehéret halványabb, rózsaszínes-fehér szőrzete és szemszíne különbözteti meg a Feketeszemű formától. A szemszínbeli különbség legtöbbször csak megfelelő fényviszonyok mellett válik láthatóvá. A rubinvörös szemű egyedek szeme fiatalkorukban világosabb piros. A Piros Szemű Törtfehér példányok az előző két változattól eltérő rózsaszínű füleikről és piros szemükről egyértelműen felismerhetőek. Szőrzetük a sötét barackszínűtől az egészen világos sárgás-fehérig változik.

Fehérek és Törtfehérek

Szürke sziriai aranyhörcsög

A szíriai aranyhörcsögnek számos szürke színű változata ismert. A Sötétszürke bundája sötét gyöngyházszürke színű. Jellegzetes színezetét fekete fedőszőrzete hangsúlyozza. Pofáján a félholdak feketék csakúgy, mit fülei és szemei. A világosszürke példányok jóval fakóbbak, aljszőrzetük inkább palakéknek mondható, mint szürkének. Fedőszőreik színe vajsárga, szőrhegyeik feketék. Bundájuk összességében ezért szürke színben játszik. Az Ezüstszürke, mint neve is elárulja, ezüstös árnyalatú, szemei és fülei feketék. Fehérrel szegélyezett hasoldala rendkívül világos, a félhold alakú pofafoltjait alkotó szőrszálak hangsúlyosan fekete végűek. A Füstszínű Gyöngy szintén fakó színezetű, szőrszálai enyhén sárgás árnyalatúak. Az Ezüstszürke kivételével ezeknek a színváltozatoknak a fülei és szemei sötétszürkék. A Bézs példányokra a barnás árnyalatú lágy, halványszürke szín jellemző. Szőrszálaik teljes hosszukban egyszínűek. Szemeik feketék, füleik, pofafélholdjaik és nyakörvük sötét bézs színűek. Egyszínű szőrszálak jellemzőek a Lilára is, melynek aljszőrzete meleg, szürkés árnyalatú. Ez utóbbi változat szemei rubinvörösek, fülei piszkos-rózsaszínűek. Az Elefántcsont fajtának piros, illetve fekete színű változatait különböztetjük meg. Az utóbbira jóval sötétebb szőrszín is jellemző. Ennek a két változatnak az alapszíne szürkés-törtfehér.

Kaméleon

Kaméleon :

Története
Mintegy 150 kaméleonfaj él Afrikában és a mediterrán régióban, Dél-Európában, Indiában és Sri Lankán. A legnagyobb fajgazdagsággal Madagaszkár és Nyugat-Afrika büszkélkedhet. Megtalálhatók az esőerdőkben és a sivatagi területeken egyaránt, a tenger szintjétől kezdve a 4500 m-es magasságig.

Leírása

A kaméleonok teste a fán és bokrokon lakó életmódhoz maximálisan igazodik: összeforrt ujjú fogólábakkal, kapaszkodásra alkalmas farokkal, egymástól függetlenül mozgatható szemekkel, valamint kilőhető nyelvvel "szerelte fel" őket a természet. A kaméleonok színét elsősorban nem a környezet színe befolyásolja. Az egyedek nem képesek bármilyen szín elérésére. Minden fajnak, nemnek, sőt az egyes példányoknak is megvan a maga színskálája. A színváltozást a kaméleonok a sötét pigmentsejtek vándoroltatásával érik el. Fogságban 2-4 évig is elélhetnek.
Beszerzése
Magyarországon ma már egyre több helyen kaphatók kaméleonok. Ennek ellenére ne kaméleon legyen az első hüllőnk, hiszen tartása sok gondot és odafigyelést jelent még a gyakorlott terraristáknak is. A kaméleonok világszerte védelem alatt állnak, ezért tartásukhoz engedély szükséges!

 Az állat helyének kialakítása

A kaméleonok nagy mozgásterű, jelentős territóriummal rendelkező állatok, ezért viszonylag tágas terráriumban tarthatók jól. A terrárium inkább magas legyen, mint széles. Fontos a megfelelő szellőzőnyílások kialakítása, hiszen a túl alacsony páratartalom éppúgy káros lehet, mint a túl magas. Mindig külön tartsuk a kaméleonokat. Se fajtársat, se egyéb állatot ne rakjunk a terráriumba.

Az ideális hely a terráriumnak egy közvetlen, déli napsütéstől mentes, fényes, meleg, emberek mozgásával kevésbé zavart hely. Rendezzük be a terráriumot az eredeti élőhelyhez hűen. A legcélszerűbb a Ficus benjamina, az orgona vagy a Hibiscus fajok használata.

A kaméleonok helyét napi 9-12 órán keresztül világítsuk meg. Mindig legyen a terráriumban egy meleg és egy hűvösebb rész is. A terrárium hőmérséklete éjszaka sem eshet 10 °C alá.

Etetés-itatás

A kaméleonok kizárólag élő rovarokkal, esetleg kisebb hüllőkkel és emlősökkel táplálkoznak. Megfigyeltek már néhány esetben növényi táplálékot (levél) felvevő kaméleont is! Fogságban elsősorban a tücsök, sáska, viaszmoly és hernyója, gyászbogárlárva, légy, valamint a szopós egér jöhet szóba táplálékként. Ezen táplálékok a hazai díszállat-kereskedésekben beszerezhetőek. Fontos a táplálék vagy a víz vitaminozása legalább hetente egyszer. Itatás és páratartalom tekintetében jó szolgálatot tehet a terráriumba épített belső tó vagy szökőkút.

Gondozás

A kaméleonok viszonylag nagy vízigényűek, ezért naponta kétszer permetezzük a terráriumot (a cseppeket nyalogatva isznak az állatok a növényekről és az üvegről). Vigyázzunk, hogy főleg vedléskor ne érje sok víz a kaméleon bőrét, mert ez gombás megbetegedésekhez vezethet. Néhány példány edényből is iszik. A kaméleonok is szeretnek napozni, ezért jó időben napoztassuk az állatokat. Télen fluoreszcens csövekkel pótolhatjuk a napsütést. Ügyeljünk arra, hogy az állatokat huzatnak, nagy hőmérsékletkülönbségeknek ne tegyük ki, mert könnyen megfáznak.

Szaporítás

A legtöbb faj tojásrakó. A nőstények spermamegőrzők, vagyis képesek a hímivarsejteket akár egy évig is életképesen raktározni. A tojásrakás általában a párzást követő 3-6. héten történik. A kelés (inkubáció) fajtól függően akár közel egy évig is eltarthat. Még a lerakott tojások kelése között is nagy eltérések lehetnek. A tojások keltetése igen nagy figyelmet igénylő feladat. A jól beállított páratartalom és a hőmérséklet nagyon fontos a keltetés során.

M.B.

Házinyúl :

Házinyúl :

Bevezető 

Húsvét táján szinte megszámlálhatatlan nyuszi kerül az ajándékra áhítozó gyerekekhez. A házinyulak őse a nálunk is előforduló üregi nyúl.

Története
Eredeti hazája az Ibériai-félsziget és Észak-Afrika. A történelmi időkben terjedt el Európa nagy részén, sok földközi-tengeri és csendes-óceáni szigeten. Az üregi nyulat valószínűleg már az egykori rómaiak háziasították, az ízletes nyúlpecsenye ugyanis már akkoriban is kedvelt ételnek számított az ünnepi lakomákon.
Leírása
A nyúltenyésztők szerte a világon arra törekedtek és törekednek még ma is, hogy egyrészt gyorsan fejlődő húsnyulakat, másrészt értékes prémű fajtákat hozzanak létre. A húsnyulak egyes fajtái elérik a 7 kg-os testsúlyt, az angóranyulaknak hosszú, lágy a prémje, a belga nyulak inkább a mezei nyulakra hasonlítanak. A törpenyulakat kedvtelésből tenyésztik és tartják.
Beszerzése
Különösen húsvét táján bővül az állatkereskedések, "nyúlválasztéka". Az állatkereskedésből, állatvásárról származó állatok ese tében nem mindig ismert a származás, az egészségi állapot, ezért inkább tenyésztőtől vásároljunk. Figyeljünk arra, hogy ne túl korán elválasztott egyedet válasszunk.
Az állat helyének kialakítása
 
Elhelyezésükre ideig-óráig megfelel egy fa- vagy műanyag láda, netán egy terrárium. Az idő múlásával azonban egyre jobban gyarapodnak, növekednek, és kezdik kinőni férőhelyüket. Ma már szinte minden állatkereskedésben beszerezhetünk kimondottan nyusziknak készült ketrecet, és ez mégiscsak alkalmasabb, mint egy általunk eszkábált ládikó. Ketreces elhelyezés esetén a 400 gramm testtömegű állatoknak egyedenként minimum 20-25 dm2-nyi férőhely (egy kifejlett törpenyúlnak minimum 0,5 m2) szükséges, de minél nagyobb a ketrec, annál jobb.
Etetés-itatás
A csöppnyi nyúlfiak 4-6 hetes korukig szopnak , de már 3 hetes korukban kóstolgatják, szálalják a gyenge fűféléket, a herét.
A takarmánnyal szemben a nyúl nem igényes. Természetesen itt is a legjobb megoldás, ha gyári keveréktakarmányt kap, amelyben minden számára szükséges anyag megtalálható, de ha nem akarjuk tápra szoktatni, jól eltartható a kerti zöldféléken egy kis szemes (búza, zab vagy árpa) kiegészítéssel. Ami fontos számára, az a széna. Erre télen-nyáron szüksége van. Csak a széna tartalmazza azt a rostm ennyiséget, ami a nyúl emésztését egészségessé teszi. Ha elegendő mennyiségű egészséges szénát kap, akkor azt bármivel kiegészíthetjük, nagy hibát aligha követünk el. A kert igen sok takarmányt kínál a nyulaknak. A levágott fű, a lomb, a nyesedék, a gyomok egy része, a sárgarépa lombja, s persze a répa is, a káposztafélék mind kiváló takarmány . Gyümölcsöt csak kis mennyiségben adjunk, mert a magas cukortartalmuk miatt hizlalnak, illetve nagy mennyiségben a lédús takarmányok hasmenést okoznak.
Általában elmondható, hogy inkább kevesebb mennyiségre törekedjünk, hiszen. rengeteg elhízott nyulat visznek különféle problémával állatorvoshoz. Pedig a jó testsúly fél egészség nyulaknál!
1 kg testtömegű állatra naponta 120-300 grammnyi zöldtakarmány számítható, vegyesen keverve és mindig kissé fonnyasztott állapotban! Mageleségből a törpenyulaknak naponta egy-két evőkanállal, a nagyobb kedvenceknek 5 evőkanállal adjunk.
Az ólban, ketrecben mindenképpen gondoskodjunk etetőről, itatóról és szénazsebről. Ezek lehetnek nagyon egyszerű megoldásúak. Az etetővel szembeni elvárás, hogy a takarmány ne szennyeződhessen, tehát a nyúl ne tudjon beleülni, és a pereme visszahajló legyen, tehát akadályozza meg (amennyire lehet), hogy a nyúl kikaparja a takarmányt. Az itató könnyen feltölthető és takarítható legyen, de a nyúl ne tudja se szétrágni, se kiborítani. A szénazseb pedig tegye lehetővé, hogy a szénát vagy a zöldtakarmányt a nyúl onnan szálanként kihúzogassa, és elfogyassza. A zöldet egyszerűen be is lehet tenni az ólba, onnan is megeszi a nyúl, de ha többet adunk neki, mint amit egyszerre megeszik, akkor ráül, szétkaparja, bepiszkolja, és később már nem eszi meg.
Gondozás
Időnként ellenőrizni kell a karmokat, és ha túlnőttek, le kell vágni azokat. Ez elég gyakori, hiszen házi kedvenceink nem használják karmaikat annyira, mint a szabadban élő társaik. A növekedés folyamán oda kell figyelni a metszőfogakra, amelyek könnyen túlnőnek, ha az állat nem kap elég rágcsálnivalót, illetve ha növekedéskor az alsó és a felső állkapocs nem egyformán nő. Amennyiben ez előfordul, fel kell keresni az állatorvost, aki visszavágja a fogakat. Néha nem árt átkefélni a nyuszit , főleg vedléskor, illetve a hosszúszőrűeket gyakrabban. 

Szaporítás
A házinyulak általában 3-4 hónapos korukban válnak ivaréretté, tenyésztésbe azonban csak 6-7 hónapos korban vehetők. Az anyanyúl 30 napi vemhesség után 7-10 fiókát hoz a világra, s ezeket fel is tudja nevelni. Lehetőleg ismert származású, tenyésztőtől vásárolt állatot tenyésszünk tovább , amely mentes a testi hibáktól, öröklődő betegségektől, és ő maga is teljesen egészséges. A legjobb, ha kiállításon való részvételt követően a bíró értékeli, hogy érdemes-e tenyészteni. A tenyésztés idő, pénz és helyigényes előismereteket igénylő foglalatosság, ha valamelyikkel nem rendelkezünk, inkább ne vágjunk bele.
Az "egyszeri" almoknak a legnehezebb gazdát találni, így az jár a legrosszabbul, aki csak egy almot szeretne (meg a kisnyulak, persze). Tudomásul kell venni, hogy sokkal több az eladó kisnyúl, mint a gazdajelölt. Így aki az esetleg nála maradó állatoknak nem tud helyet biztosítani, inkább ne foglalkozzon tenyésztéssel.
A keverék állatoknak is kevés esélyük van a gazdához jutásra. Ne feledjük, tévhit, hogy a nőstényeknek életükben egyszer mindenképpen elleni kell. A nem ellő, vagy ivartalanított állat sokkal tovább él azonos korú, tenyésztésre rendszeresen igénybe vett társához képest.

Vadászgörény

Vadászgörény :

Bevezető

Mostanában egyre többen tartanak kedvtelésből görényt gyors alkalmazkodóképessége miatt. A görény intelligens, sok mindenre megtanítható. Elérhetjük például, hogy hívásra jöjjön, legyen szobatiszta vagy sétáljon pórázon. Olyan ragadozó, amely mindig az adott élőhelyhez alkalmazkodik és kíváncsisága miatt könnyen elkóborol, tehát görénybiztos környezetet kell biztosítanunk számára.

Története
Csaknem egész Európában előfordul, keleti elterjedésének határai az Urálig terjednek. Hiányzik Skandinávia középső és északi területeiről, a Brit-szigetek jelentős részéről, Izlandból.
Leírása
A menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozik, legismertebb fajai a házi vagy közönséges görény (Mustela putorius putorius), a mezei görény (M. putorius eversmani) és a vadászgörény (M. putorius furo). Az utóbbi az első kettő keresztezéséből kitenyésztett fajta. Mára csaknem 30 színváltozatot tenyésztettek ki.
Köztudott, hogy a görénynek bűzmirigye van, amit a vadon élő állat gyakran használ védekezésre, ha megijesztik vagy veszély fenyegeti az életét. Az ember környezetében élő görény (mivel hozzászokott a környező zajokhoz) csak ritkán vagy egyáltalán nem használja a bűzmirigyét riasztásra, és ugyanúgy üríti, mint a kutya.

Beszerzése
Nagyobb állatkereskedések általában tartanak vadászgörényt, de ha nem, akkor rendelésre beszerzik.
Az állat helyének kialakítása
A lakásban tartott görény szobatiszta állat. Ugyanúgy alomra szoktatható, mint a macska. A lényeg, hogy az almot a fekvőhelytől távoli, eldugott részen helyezzük el.
Etetés-itatás
A görény rágcsálókkal, békákkal, madarakkal, tojással, gyümölccsel és zöldségfélékkel táplálkozik, de mindent megeszik, ami elérhető. Táplálása így nem okoz nagy gondot, de figyelembe kell vennünk, hogy 70-80%-ban nyers húst is kapjon (de ne sertéshúst) és mellé zöldségfélét, gyümölcsöt, sajtot, tojást. A téli időszakban több zsiradékra van szüksége, így kövérebb húst is kaphat. Konzerves, illetve száraz macska- vagy kutyaeledellel való etetés nem ajánlott, hiszen ha étrendje elég változatos, minden vitamint és számára fontos dolgot megkap, nincs szükség mesterséges vitaminokra. A rizs és a burgonya nehezen emészthető!
Gondozás
A vadászgörények eléggé ellenálló állatok. Ha megkapják a szükséges védőoltásokat, csak ritkán betegszenek meg, ha nagy szerencsénk van, akkor soha. Nem árt szem előtt tartani, hogy bármilyen ellenálló fajta is, az embertől mégis könnyen elkap bizonyos betegségeket. Ilyen például az influenza. Ilyenkor az állatnál is az embernél szokásos tünetek (láz, fejfájás, levertség, gyengeség, tüsszögés, orrfolyás, köhögés) jelentkeznek. A mielőbbi gyógyulás érdekében célszerű állatorvoshoz fordulni.
Görényünket feltétlenül oltassuk be veszettség, szopornyica és parvóvírus ellen! Ezek a betegségek - mint az köztudott - az állat pusztulásához veze tnek, de védőoltással megóvhatjuk kedvencünket.

Szaporítás
A vadászgörények körülbelül 10 hónapos korukban válnak ivaréretté. Az ivarzás tavasszal kezdődik és akár két hónapig is eltarthat. Fontos tudni, hogy ha a nőstényt nem pároztatjuk be, hormonzavarossá válhat, mely sajnos erősen lerontja kedvencünk immunrendszerét, és nemritkán az állat halálához is vezethet. Ha valaki nem akar kölyköket, célszerű ivartalanítani a nőstényt, ezzel sok problémát elkerülhetünk. Az ivarzás egyértelmű jele a nőstény pérájának (nemi szervének) duzzadtsága és élénk színe.
A fedezési folyamat az emberi szem számára elég durvának tűnhet, de az állatok nem tesznek kárt egymásban. A párzás alatt a hím a nőstényt tarkójánál harapja, fogja, de a folyamat végén található néhány harapás nem tragikus. A párzás akár több óráig is eltarthat.
A vemhesség 42 napig tart, és kb. 1 hét elteltével a nőstény pérája visszaáll eredeti állapotára. Ez akkor is bekövetkezik, ha csak álvemhességről van szó. Elég gyakran álvemhesek a görények, és csak a 42. nap elteltével, a kölykök megszületésével lehetünk teljesen biztosak abban, hogy a fedezés sikeres volt. Állatorvos vagy gyakorlott tenyésztő már a 21. napon ki tudja tapintani az embriókat. A vemhes nősténynek több és jobb minőségű takarmányra van szüksége, és napi többszöri etetésre, hogy szervezetét ne viselje meg a vemhesség és a kölykök is megfelelően fejlődjenek. Ilyenkor táplálékát vitaminokkal, ásványi anyagokkal és kalciummal egészíthetjük ki. Ha az ellés nem indul meg a 42. nap elteltével sem, forduljunk állatorvoshoz!
A vemhesség alatt a nőstényt nem kell elkülöníteni, továbbra is együtt maradhat társaival, játszhat, ugrándozhat. Csak az utolsó héten célszerű külön tenni, hogy felkészülhessen a kölykök érkezésére. A vadászgörények nagyon jó anyák, mindent elvégeznek az elléskor (kölykök tisztogatása, köldökzsinór elharapása stb.). Az ellés a kölykök számától függően 1-4 óráig tarthat. Ha az ellés után a kölykök sírása nem szűnik, valószínűleg az anyának nem indult meg a teje, forduljunk állatorvoshoz. Az újszülött görények körülbelül 6-10 grammosak, vakok, süketek és majdnem teljesen csupaszok. A kölykök elképesztő iramban fejlődnek, ezért fontos, hogy az anya elegendő kalciumot kapjon, hogy kölykeit megfelelően táplálhassa. Három hetes koruk után már naponta háromszor kaphatnak normális táplálékot, így fejlődésük kiegyensúlyozott lesz. A kölykök a harmadik hét végére már 90 grammot nyomnak. A születésük utáni 28-35. napon nyílik ki a szemük és fülük. Az ötödik héten már igazi eleven, rosszcsont görényeket láthatunk játszadozni, ugrándozni, és tanulni a társas élet szabályait.
A görények, mivel nagyon jó anyák, idegen kölyköket is elfogadnak, ami hasznos lehet, ha az egyik anyának túl sok kölyke születik.

Trópusi tengeri fajok

Trópusi tengeri fajok

Az akváriumi trópusi tengeri fajok a Csendes- óceán, a Karib- és Földközi-tenger korallzátonyairól származnak. Ennek a legújabb akváriumi rendszernek vonzereje a halak szín- és alakgazdagságában van. Változó a méretük, de a nagyobb példányok megfizethetetlenül drágák is lehetnek. Ezeket a fajokat egyenlőre csak külföldről szerezheted be. Talán e terület térhódításával megjelennek a h azai kerskedelemben is.
A trópusi tengeri halak tartása a legigényesebb ága ennek a hobbinak, a halak természete és a tartásukhoz megfelelő környezet biztosításának nehézsége miatt. Ezeket a halakat nehezebb tenyészteni, mint az édesvízi fajokat, drágábbak és agresszív hajlamúak. Érzékenyek a víz kémiai változásaira, ezért állandó körülményeket kell biztosítani számukra. Lényeges az erős levegőztetés és a talajszűrős szűrés fűtéssel együtt. Magának az akváriumnak sós vízzel szemben ellenállónak kell lennie, nem tartalmazhat rozsdásodó fémet. Növényeket, korallokat is lehet tartani a medencében.

Hidegvízi édesvízi fajok

Hidegvízi édesvízi fajok

A fűtés nélküli akváriumban tatrtható, Kelet-Ázsia és Európa patakjaiban illetve folyóiban őshonos fajokat hidegvízi édesvízi fajoknak nevezzük. Ilyen halak voltak az elsők, amelyeket az ember fogságban nevelt, eredetileg étkezési célokra. Ez a rendszer ezért a haltartás legrégebbi formája. Noha az aranyhal még most is a leggyakoribb faj hidegvízi édesvízi akváriumokban, de már más mérsékelt égövi fajok is pl. a koi, népszerűek. Sok közü lük olyan pompás színekben jelenik meg, hogy az a trópusi fajokéval vetekszik.
További vonzereje ennek a rendszernek, hogy a hobbi kiterjeszthető a szabadba, az akváriumon túl a kerti medencére, hiszen van olyan faj, amelyik túl nagy a szobai akváriumban tartáshoz. Az európai fajok nem kaphatók, de általában a kereskedelemben kapható eleséget elfogadják. A hidegvízi édesvízi akváriumhoz nincs szükség fűtőberendezésre vagy termosztátra. a hőmérsékletet azonban, különösen nyáron, figyelni kell, mert a víz melegedésével az oxigéntartalom csökken, ami befolyásolja a halak állapotát is. Ha ez megtörténik, fokoznod kell a szellőztetést, és ki kell engedni a víz egy részét, majd friss, hideg vízzel pótolni kell. Hátránya ennek a rendszernek a hidegvízi édesvízi halak trópusi fajokénál nagyobb helyigénye, ezért vagy nagyobb akváriumot vagy pedig kevesebb példányt kell tartanod.

Trópusi édesvízi fajok

Trópusi édesvízi fajok

Többségük a trópusi Afrika, Ázsia és Amerika tavaiban, folyóiban őshonos, ezért ezeket a halakat fűtött akváriumban, állandó hőmérsékleten - általában 21-27 C fok között kell tartani.
Manapság a trópusi édesvízi rendszer a legnépszerűbb akváriumtípus. Ennek számos oka van: a halak meglehetősen kicsik, a egtöbbet könnyű gondozni, és á ltalában többet tarthatsz közülük egy adott méretű akváriumban, mint a hidegvízi édesvízi vagy a trópusi tengeri fajokból. Mind nagyon színesek,könnyen beszerezhetők, a kereskedelemben is kapható táplálékot fogyasztanak. Nyugat-Európától eltérően, nálunk a halfajok többségét nem légi úton Szingapúrból szállítják, hanem idehaza tenyésztik. Ezért könnyen beszerezhetők és nagy a választék jó minőségű halakból. Ügyelni kell azonban arra, hogy egy ideig mindegyiket karanténban kell tartani az akváriumba helyezés előtt.